Hogyan győzzük meg társunkat arról, hogy rossz úton jár? Mit kezdjünk azzal, ha az ismerősöknek, családtagoknak túl nagy befolyása van párunkra? Mit tehetünk, ha közös életünket érintő alapvető kérdésekben sem tudunk megegyezni? Ezekre a kérdésekre keresi Péter a válaszokat.

Nagyon nehéz helyzet, amikor úgy érezzük, hogy szerettünk hülyeséget csinál, „fejjel megy a falnak”, de felnőttek vagyunk és fontos, hogy így is kezeljük egymást, felnőttként kommunikáljunk egymással.

Péter az alábbi levélben foglalta össze röviden a történetüket:

„Másfél éve jött egy külföldi munkalehetőség, friss diplomásként azonnal belevágtam. Párom 1 hónappal később csatlakozott hozzám. Kinn voltunk, haladtak a dolgok a maguk rendjén, párom tanulta a nyelvet otthon, és modellkarrierje fellendülésére várt. Ez nem következett be, de azt beszéltük meg, hogy nyárig, ha nem történik semmi, akkor belevág egy képzésbe vagy munkahelyet keres. A munkahelyemről annyit kell tudni, hogy most már stabil, túl vagyok a próbaidőn, nagyon magas a fizetésem.
A csavar: párom kapott egy tanulási lehetőséget egy magánszemélytől (elég ismeretlen fizetős főiskola) Budapesten későbbi munkahely, külföldi karrier ígérettel. Most nyáron majdnem szétváltunk emiatt, de végül úgy döntöttem, hogy támogatom és meglátjuk mi lesz. Páromnak fizetést ígértek a suli kezdetétől fogva, de eltelt három hónap és semmit sem kapott, miközben a tandíjat fizetnie kell. Ő hiszi, hogy ez egy nagy lehetőség, szerintem pedig átverés, csak hitegetik.
Ez az egyik nyomós ok, a másik pedig párom édesanyja. Ő is beszélt a képzést ajánló emberrel és maximálisan támogatja ezt, és nem enged belőle. Miközben egyedül él több gyerekkel munka nélkül. Párom most otthon él az édesanyjával és a testvéreivel, pont ott, ahonnan elindultunk ketten. Én pedig itt fizetem a szép lakást es mindenünk meglehetne. Pár hete megkértem a kezét, igent mondott. Most a fizetés mizéria után úgy érzem, le kell ülnöm vele beszélni, valahogy hatni rá, hogy jöjjön vissza, ennek nincs értelme. Ő is szeretne valamit letenni az asztalra, de én nem ebben látom a megoldást. A végső válasza az lesz, hogy ő ezt szeretné, és ha én esetleg nem támogatom, akkor elveszem tőle a lehetőséget. Erre pedig nem tudok mit mondani. Nem csak az iskoláról van itt szó, hanem egy külső személy támogatásáról és az édesanyja befolyásáról, ami hosszú távon nem tenne jót a kapcsolatunknak, az 1-3 év különélésről nem is beszélve.”

Tökéletesen megértem Péter álláspontját: a párja választott egy iskolát, amely sok szépet és jót ígér, tudást, kapcsolatrendszert, karriert, ő pedig úgy érzi, nem biztos, hogy megéri a sok anyagi áldozatot és energiabefektetést ez az iskola. Az eljegyzésükből következik, hogy szeretik egymást és együtt képzelik el a jövőt. Ezért érdemes a hosszú távú következményeket figyelembe venni. Párja fontosnak érzi, hogy letegyen valamit az asztalra, hogy ő is megmutassa, képes valamire. Ez teljesen természetes emberi igény. Ön már kialakított egy életet kint, megteremtette az anyagi biztonságot, párja is ezt szeretné elérni.

Ha én az ön helyében lennék, a következőket tenném:

Üljenek le és beszéljék meg a problémákat mielőbb!

Mondja el párjának azt, hogy mennyire fontos az ön számára is, hogy ő is megvalósítsa önmagát, saját terveit, és ebben ön támogatni fogja. Ugyanakkor kifejezheti aggályait a jelenlegi iskolájával kapcsolatban. Kapcsolatuk szempontjából veszélyes lenne túl erősen fellépnie a jelenlegi helyzet ellen, mert a döntést a párjának kell meghoznia. Nem érdemes olyan légkört teremteni, ami később azt sugallhatja, hogy ön túlzottan befolyásolta a döntésében. Mert akkor esetleg önt fogja később hibáztatni, vagy úgy érzi, nem hagyták érvényesülni az akaratát.

Tervezzék meg a jövőt!

Nem tudom tisztázták-e, hogy melyik országban képzelik el a közös életüket. Ezt mindenképpen érdemes megbeszélni. Készítsenek konkrét terveket együtt (dátumokkal, a cél megvalósulásához szükséges lépések felsorolásával) gondolva alternatív kimenetelekre is (pl. párja mikor költözik ki önhöz, ha befejezi a mostani tanulmányokat – vagy ha nem. Mit fog ott kezdeni magával stb.).

Informálódjanak és hozzanak megalapozott döntést!

Próbáljanak együtt utánajárni annak, hogy ez az iskola valóban megfelelő-e. Beszéljenek arról, használható tudást kapott-e eddig ott. Az interneten annyi mindennek utána lehet nézni, informálódni. Keressenek meg már végzett embereket, hogy nekik mi tapasztalatuk, megvalósultak-e az előzetes ígéretek.
Nem javaslom, hogy ultimátumot adjon párjának. Próbálja meg rávenni, hogy észérvek alapján döntsön és tájékozódjon megfelelően. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szereti őt, ezért javaslom, hogy fogadja el a döntését és támogassa. Akkor is, ha kiderül később, hogy rosszul döntött.

Fontos kérdést feszeget, gyakori konfliktusforrás egy kapcsolatban, amikor valamelyik fél úgy érzi, hogy a „kívülállók” túl nagy hatással vannak a partner életére, s ezáltal a kapcsolatra is. Az, hogy párja is kinyilvánította szándékát, hogy együtt képzeli el jövőjét Önnel, számomra azt jelenti: Ön joggal várhatja el, hogy a kapcsolatuk, leendő családjuk legyen a legfontosabb a számára is. Ettől függetlenül adódhat olyan időszak, amikor valamelyikük áldozatot hoz a másik kedvéért, érvényesüléséért. Csak hosszú távon ez egyenlítődjön ki, legyen kölcsönös.

A szüleinkkel való kapcsolat, a szülők befolyása felnőtt gyermekükre kényes téma, nagyon sokaknak meggyűlik vele a baja. A leválás és a felnőtt lét elérése akkor valósul meg többek között, ha szüleink véleményétől függetlenül tudunk saját döntéseket hozni. Párkapcsolati szempontból pedig ideális, ha a párunk az a legfontosabb személy, akihez döntéseinket igazítjuk, akire leginkább tekintettel vagyunk, és nem egy idegen, vagy az édesanyánk. Ettől függetlenül persze, nem kell és nem is lehet mindig egyetérteni.

Beszéljenek arról, hogy ön mit szeretne, mondja el nyugodtan, hogy úgy véli, kapcsolatuk nem élné túl ezt a különélést. Mondja el neki, hogy sokkal boldogabb lenne, ha újra együtt élnének. Az, hogy ez után mi történik, „ki fog engedni a magáéból”, nem tudom. Bárhogy is döntenek, az legyen saját döntés, és lehetőleg ne váljon senki mártírrá.

Kérdése van? Megosztaná, ami a szívét nyomja? Vagy csak megerősítésre vágyik? Kérdezze az ÖNSEGÍTŐ szakembereit! Ide írhat: info@onsegito.hu